Számolgassunk egy kicsit. Ha egy csapat egy szezon alatt 33 pontot dob el magától úgy, hogy ezek egy részét könnyedén elkerülhetné, akkor mekkora az esélye annak, hogy ugyanez az együttes 6 mérkőzés alatt az elvesztett pontok több mint felét, vagyis 18-at tud majd összeszedni? De azt a kérdést akár filozofikusan is meg lehetne közelíteni: milyenek a kilátások egy olyan gárdánál, amely a legfontosabb pillanatokban mindig betlizik? Bármilyen szögből is közelítjük meg, a válasz nagyjából mindig ugyanaz: kevés. Legalább is most, itt, ebben a helyzetben.

Vasárnap még temetni lehetett az Arsenalt, amiért újra csak egy döntetlenre volt képes egy nagyon fontos mérkőzésen. Más kérdés, hogy a mostani legalább egy olyan találkozón született, ahol simán nyerni kellett volna. Bár a Liverpool azért nem remekelt a szezonban, nem tekinthető könnyű ellenfélnek, s ezt be is bizonyították a hétvégén. A végeredmény láttán ismét jött a sirató asszonykórus és a kesergés, hogy ebben az évben sem nyer semmit a csapat. Aztán jött a keddi Newcastle – Manchester összecsapás és egy szintén 1 pontot érő játéknap. Ha ez lett volna az első ilyen, azt mondom rendben, de így a sokadik után már az infarktus kerülgeti az embert. Nem illik ilyet csinálni egy szurkolóval, kérem alássan.

Minden esetre ez akkor is azt jelenti, hogy az Arsenal lehetőséget kapott arra, hogy az utolsó pillanatig küzdjön a dobogó legfelsőbb fokáért. A legnagyobb kérdés inkább az, hogy képesek e megbirkózni ezzel, vagy ismét „összeroppannak”, ahogy tették ezt már egy párszor ebben az évben.

Az ellenfél ráadásul az a Tottenham Hotspur lesz ma este, amelyik az Arsenal egyik legnagyobb ellenfeleként kéjes érzésekkel telve döfné le a haldokló Ágyúsokat, s ütné el őket a bajnoki cím megszerzésétől. Hogy ehhez mit szólnak kedvenceink, az hazai idő szerint 20:45-től ki fog derülni. Az Arsenal blog, pedig élőben követi majd az eseményeket.