Elbuktuk a bajnokságot. Ezt annak ellenére merem kijelenteni, hogy még mindig van hátra 6 forduló. Elbuktuk, mert ha csak a Manchester nem betlizik valahol, valamikor, és az Ágyúsok sem győzik le őket, akkor nem lehet behozni a pontkülönbséget. A délutáni beharangozóban azt írtam, matematikai esélye még van a csapatnak a bajnoki cím megszerzésére. Nos, az még tényleg van.

Elképesztő összecsapás volt a délutáni találkozó, ahol az Arsenal a Liverpoolt látta vendégül egy 90 perces játék erejéig. A jelzőt itt most egyáltalán nem a bulváros értelemben kell venni, mert tényleg az volt. Volt itt minden kérem: sérülés, cserék, sárgalapok, gólok, 10 perc hosszabbítás a második félidő végén. De kezdjük csak szép sorjában.

Az első félidő elején még a Liverpool „ficánkolt”, s vezettek jó néhány támadást, igazán komoly helyzetig azonban nem tudtak eljutni. Az Ágyúsok a 10. perc után vették csak észre, hogy ők is a pályán vannak, és kezdtek el igazi offenzívákat vezetni. A balszél rendre megjátszható volt, ám egy vendég láb az utolsó pillanatban mindig útját állta a labdának. Eboue remek labdákat osztott, a Liverpool, pedig alig jutott labdához: a félidő közepén 62-38 volt a labdabirtoklási arány kedvenceink javára. Az első félidő végül nem hozott gólt, így 0-0-s döntetlennel vonultak öltözőbe a csapatok.

A második félidő ott folytatódott, ahol az első befejeződött, vagyis támadott az Arsenal. Érthető, hisz a bajnoki cím volt a tét, nem tehették meg a játékosok, hogy lazára veszik a figurát. A félidő közepén aztán leállt a játék, Carragher szenvedett olyan komoly nyaksérülést, hogy legalább 7-8 percig ápolni kellett, mire levihették a pályáról. A hosszabbítás így már biztosnak tűnt.

Nem álltak le az Ágyúsok, de a liverpooli gárda olyan masszívan védekezett, hogy a falat képtelenség volt feltörni. Aztán jött a 97. perc és egy Fabregas által kiharcolt bűntető, amit van Persie értékesíteni tudott. A Mennyországban érezhette magát az együttes, amikor 2 perccel később jött a hidegzuhany. Először egy, a tizenhatos vonaláról elvégzett szabadrúgás hozta a frászt a játékosokra, majd amikor a lövés lepattant a sorfalról, a játékvezető tette ugyanezt: Eboue a lepattanóra rohanva felborította ellenfelét, s mivel mindez a tizenhatoson belül történt, jöhetett a büntető. Kuyt, pedig nem hibázott, és kegyetlenül bevarrta, így alakítva ki a 101. percben az 1-1-es végeredményt, s nagy valószínűséggel elütve az Arsenalt a bajnoki címtől.

Így hát pár perc alatt a mennyből a pokolba kerültek kedvenceink, s ha még azt is hozzávesszük, hogy az ellenfélnek adott tizenegyes erősen vitatható döntés, csak még rosszabb lesz a szánk íze. A mai Arsenal volt az a csapat, akit mindannyian szeretünk. Küzdöttek, hajtottak, és nagyon is megérdemelték volna a győzelmet, s a vele járó három pontot. Az utolsó 6 mérkőzésen fog majd igazán látszani az, mennyire hiányoznak majd az elszórt 2 pontok.