Nehéz bármit is mondani. Igaz, még csak egy nap telt el a Carling Cup döntőjében elszenvedett vereség óta, ráadásul az ilyen „sebek” lassan gyógyulnak. Persze az sem jobb semmivel, ha egy csapat az elődöntőben, vagy menet közben vérzik el, de másodiknak lenni, valahogy különösen rossz érzés, főleg úgy, hogy hosszú idő után még mindig nyeretlen az együttes, ami a kupasorozatokat, vagy a bajnoki címet illeti. Utóbbit temetni azért még korai lenne, s a többi kiírás közül is van még kettő „hátra”, de az Arsenal most egyáltalán nincs könnyű helyzetben.

Az első és legfontosabb az, hogy nem szabad elfelejtenünk, ez a csapat már nem a régi „nagy” csapat. Hol van már a Bergkamp éra, amikor olyan játékosok alkották az együttest, mint Henry, Ljungberg, Overmars, Campbell, Anelka, Pires és a többiek. Kegyetlenül jók voltak, még akkor is, amikor vesztes szériában voltak. Amióta ők nincsenek, az Arsenal-nál gyakorlatilag utánpótlás-nevelés folyik. Így azért nem olyan meglepő, hogy 2005. óta nem sikerült egyetlen címet sem elhódítani, sem hazai, sem nemzetközi porondon. Wenger régóta hangsúlyozza, hogy ez egy átmeneti időszak és hogy nem megy egyik pillanatról a másikra, hogy újra felépüljön a gárda. Sokan, sokszor a szemére vetik az elmúlt 6 esztendőt, de azért nem szabad elfelejteni, hogy milyen idős ez a csapat.

Az átlagéletkor nagyjából 24 év, ami azért nem mondható soknak, s nehéz lenne állítani, hogy tapasztalt játékosok találhatóak a mezőnyben. A döntőben védő Szczesny például idén 21 éves, ami megint csak nem nevezhető veterán kornak. Ehhez képest azonban ott vannak a bajnokság második helyén, alig lemaradva a Manchester mögött, a Barcelonát hazai pályán legyőzték a BL-ben, amely viszont jelenleg a világ talán legjobb klubja. Persze lehet erre mondani, hogy „de hiszen ez a dolguk”, vagy azt, hogy „ennyi pénzért, amit keresnek, ez el is várható”, ám ez nem feltétlenül van így. Az eredmények nem jönnek egyik pillanatról a másikra, tapasztalatot kell szerezni, építkezni kell. Ám az előbb felsoroltak mégis csak azt bizonyítják, hogy talán mégsem olyan sablonos Wenger állítása. A tavalyi év tele volt sérülésekkel, Ramsey hihetletlen formát nyújtott, amikor eltörték a lábát, s az sem gyógyul azonnal.

Persze a döntő ettől még hozható lett volna, s egy igen elkerülhető hibán úszott el az egész. De ahogy Wenger is rámutatott, a csapatnak most tényleg csapatként kell viselkednie, a két hibázó játékos mellé kell, hogy álljanak, s segíteni őket abban, hogy tovább lépjenek. Az idő nem áll meg, a héten már jön a Leyton az FA kupa megismételt mérkőzésén, aztán a Barcelona elleni BL visszavágó. Mindkettőn nagyon sok múlik, még akkor is, ha koránt sincs egy súlycsoportban egymással a két ellenfél. Drukkerként nekünk az a dolgunk, hogy ne fordítsunk hátat nekik még akkor sem, ha a hullámvölgy alján vagyunk!