17 évnyi várakozás és a 2007-es második helyezés után az Arsenalnak ismét lehetősége nyílt rá, hogy elhódítsa a Carling Cup-ot. A döntő mérkőzés rangjához méltón játszottak a csapatok, az iram ennek megfelelően óriási volt. A két klub bajnoki tabellán elfoglalt helyezése egyáltalán nem látszott, a Birmingham abszolút felnőtt a feladathoz. A vége azonban mégsem ezen, hanem egy kapus-hátvéd félreértésen múlt, s ez annyit jelent, hogy 18 év után sem sikerült az Ágyúsok ismétlése. A kékek viszont történetük során először nyerték meg a trófeát.

Pedig a csapat remekül játszott. Utoljára talán a Barcelona ellen nyújtottak ilyen remek teljesítményt, s még Walcott hiányát is sikerült nagyszerűen megoldani. Ahogy azt az előzetes alapján várni lehetett, nem fukarkodtak a csapatok a helyzetekkel, az iram miatt egy perc alatt nagyjából mindkét oldalon láthattunk helyzetet. A Birmingham talán jobban kezdte a találkozót, a beívelések rendre veszélyesnek bizonyultak, s egy hasonló helyzetű szögletnél a 28. percben végre sikerült is gólra váltaniuk ezeket a próbálkozásokat. Az Arsenal azonban nem adta fel, nyomást gyakorolt a kékek kapujára, s a 39. percben egy kontrát követően Wilshere lövését még a keresztléc hárította, van Persie ismétlését azonban már Foster kapus sem tudta, így 45 perc játék után döntetlennel vonulhattak az öltözőkbe a csapatok.

A második félidőben aztán ott folytatták, ahol az elsőt abbahagyták. Foster azonban óriási teljesítményt nyújtott, s sem átjátszani, sem átlőni nem lehetett rajta a labdát, így a próbálkozásokból rendre szöglet, vagy felszabadítás lett. A két csapat a mérkőzés utolsó percéig azon volt, hogy megszerezze az előnyt, egyikük sem készült a hosszabbításra, bár tény, hogy sokkal óvatosabban támadtak. A szerencse azonban a Birminghamnak kedvezett, s egy hatalmas védelmi hibát követően a szemfüles Martins csapott le elsőként a játékszerre, s könnyedén gurított az üres kapuba. A válaszra azonban már nem volt lehetőség, a kékek 10 körömmel védekeztek, s az összes támadást sikerült hatástalanítaniuk. A 95. percben a játékvezető is megelégelte a találkozót, s a hármas sípszóval végleg eldöntötte, a „vidéki” csapat hódítja el idén a trófeát.

A játék képe alapján abszolút megérdemelték, bár ez tipikusan az a mérkőzés volt, ahol a semleges néző mindkét oldalt sajnálja, bármelyik is maradjon alul. Az Arsenal jól játszott, nagyon jól, de idén ez sem volt elég. Az utóbbi 10 mérkőzésen veretlen volt a csapat a Birmingham City-vel szemben, úgy látszik, most a nagyszámok törvénye érvényesült. Reméljük, jövőre is az dönt majd, de akkor már a mi oldalunkon!

A legnehezebb feladat most nyilván valóan az, hogy a vereségen túllépjen az együttes, és a megmaradt három (bajnokság, FA kupa, BL) cím megszerzésére törekedjen. Mi, pedig drukkoljunk annak, hogy profikhoz mérten ez minél hamarabb sikerüljön nekik! Hajrá Arsenal, Go Gunners!