Arsenal

Vasárnap délután nagyjából 3 óra leforgása alatt eldőlt, az Arsenal idén sem lesz bajnok. Persze nem csak azért, mert a Stoke City ellen 3-1-re kikaptak kedvenceink, hanem azért sem, mert az elmúlt nagyjából 10 fordulóban adódott lehetőségek közül csupán egyet, a Manchester legyőzését volt képes hozni a csapat. Ez, pedig azt jelenti, hogy az idei szezonban sem, immáron sokadik éve nem nyert semmilyen trófeát a csapat. Ez azért elgondolkodtató.

Az idei 36. bajnoki mérkőzés előtt még úgy tűnt, van némi esély a bajnoki cím megszerzésére. Igaz, ehhez nagyon sok csillagnak kellett volna nagyon jól együtt állnia mindamellett, hogy az Arsenal 3 ponttal távozik a Stoke City otthonából. Ez azonban nem történt meg, ráadásul a United is legyőzte a Chelseat. Ezzel ugyan még nem lettek bajnokok, az viszont már eldőlt, hogy az Arsenal sem. Sőt, még az sem biztos, hogy a második helyen végezhetnek az Ágyúsok, a másik londoni gárda ugyanis az idény vége előtt 2 fordulóval 3 pont előnnyel rendelkezik. Persze ez nem ledolgozhatatlan, ám a vasárnapi formát elnézve bizony nehéz lenne azt mondani, hogy könnyű dolga lesz kedvenc csapatunknak. Arról nem is beszélve, hogy a másik manchesteri csapat, a City is ott lohol az Ágyúsok nyakában, s így még akár a harmadik helyt is elveszítheti a csapat.

A jelen állás szerint viszont nem is biztos, hogy többet érdemelne az Arsenal. A Manchester United elleni lelkesedés és elszántság halvány nyomát sem produkálták a játékosok vasárnap, így, pedig nemhogy bajnokságot, de még BL indulást sem lehet szerezni. Egy ilyen erős bajnokságban semmiképp sem. A Stoke City viszont rendkívül jól játszott. Látványos támadó focit persze ők sem produkáltak, a védelem azonban olyan masszív volt, hogy ott sem átpasszolni, sem átemelni, sem átlőni nem lehetett a labdát. Egy gólt ugyan sikerült ellenük szerezni, ám az sem a támadó sor kreativitásának, mintsem az ellenfél védelmi hibájának volt köszönhető.

A 3-1 egy, a középmezőny alján tanyázó csapattól mindenképp kínos vereség. Kíváncsi vagyok, Stan Kroenke milyen elvárásokat támaszt majd Wenger felé a következő idényben. Ez főleg akkor lesz majd érdekes, ha a legrosszabb forgatókönyv válik majd valóra, és 4. lesz a PL-ben a csapat.

A következő évben muszáj lesz valamit letenni az asztalra (nem is akár mit!), mert Wenger alatt már így is billeg a szék. Egyelőre még nincs igazi veszélyben az állása, de az elégedetlen szurkolók hangja egy esetleges „csúfos” 4. hellyel igen csak hangossá fog válni.

Nagyon úgy néz ki, hogy maradt még némi izgulnivaló a Premier League hátralévő három fordulójára, legalább is ami kedvenceinket illeti. Az elmúlt néhány PL mérkőzés végeredménye után már temettem a bajnoki címet, s bár most sem tartom sokkal esélyesebbnek az Arsenalt az első hely megszerzésére, azért változott a kép egy picit.

A vasárnap délutáni örökrangadón az Arsenal a Manchester United csapatát fogadta, s a képlet egyszerű volt: vagy nyer a csapat, és akkor még marad egy halvány esély a bajnoki címre, vagy kikap – esetleg döntetlent játszik -, s akkor már legfeljebb csak a matematikában bízhat az együttes. Nem lehetne azt mondani, hogy a tét kisebb volt, mint az elmúlt hetek mérkőzésein, a csapaton azonban valahogy mégis jobban érződött az a fajta győzni akarás, amit eddig minden Arsenal drukker hiányolt.

Nagy iramban kezdődött meg a találkozó, s az első perctől kezdve érződött, hogy az Arsenal ma mindent megtesz a győzelemért. Sorra dolgozták ki a helyzeteket, a Manchester, pedig beállt a védekezésre, a kontrákra épített. Persze feladni ők sem adták fel a találkozót, de igazán komoly helyzetig nem tudtak eljutni. Az Ágyúsok ugyanakkor sok ziccert hoztak össze, ám szokás szerint hiányzott a befejezés. Amikor, pedig meg lett volna, akkor a játékvezető hibázott: Vidic egyértelmű kezezését nem látta meg sem ő, sem a partjelző, így a tizenegyes, valamint van Persie fejelési lehetősége is elmaradt. A félidőt 0-0-val zárták a csapatok.

A második játékrész aztán hasonlóan kezdődött, s bár a kezdés után érződött az erősödő MU fölény, az 56. percben végre nem csak helyzetig, hanem gólig is eljutott a csapat: Ramsey lövése révén vezetést szerzett az Arsenal. A Manchester attól kezdve igazán bekeményített, sokszor csak az utolsó pillanatban sikerült menteniük a védőknek. A játékosok is egyre nyugtalanabbá váltak, s bár volt némi kakaskodás és egy-két sárgalap, alapjában véve nem volt vészesen sportszerűtlen a találkozó. A United rengeteg helyzetet dolgozott ki, ám ezek nem hozták meg a kívánt eredményt, így a 95. percben a játékvezető lefújta a rangadót, s ezzel a 3 pont az Ágyúsok zsebébe vándorolt.

Jelen állás szerint az első három helyen a Manchester United, a Chelsea és az Arsenal tanyázik, így ebben a sorrendben. Az Arsenal – Man U. meccs előtt még 9 pont volt a Vörös Ördögök előnye az Ágyúsok, 3 pedig a Chelsea előtt. A mai találkozó után azonban az Arsenal és a Manchester között már csak 6 pont a különbség, úgy, hogy a következő fordulót a United a kék londoni együttessel játssza le. Így ha ott döntetlen születik, vagy esetleg nyer a Chelsea, akkor igazán izgalmas lesz a finish. Persze csak akkor, ha a hátralévő 3 mérkőzésen 9 pontot szerez az Arsenal. Akkor már elmondhatjuk, azért csak megtettek mindent a srácok.

Vége, ennyi, finito. Nagyjából így lehetne röviden összefoglalni azt, a Bolton elleni mérkőzés elvesztése mit is jelent a bajnoki címre nézve. A helyzet ugyanis az, hogy ugyan az történt, ami az elmúlt alkalmak mindegyikében: hiába küzdött az Arsenal, hiába alakított ki helyzeteket, a befejezés sosem sikerült, s ez újabb pontokba került: jelen esetben háromba. Ezúttal azonban nem csak a pontokat veszítették el kedvenceink.

Wenger kijelentése, mely szerint ebben az idényben akár mind a négy trófea megszerezhető, hamar megcáfolódott. Először a hazai kupák, majd a BL továbbjutás úszott el, ma, pedig az utolsó szalmaszál, a bajnoki cím is. A Bolton ugyanis az utolsó pillanatban, 2-1-re győzte le az Ágyúsokat, ez pedig azt jelenti, hogy jelenleg egyenlő mérkőzésszámmal, és 9-et több ponttal vezeti a tabellát a Manchester United. Wenger az egész mérkőzés alatt ideges volt, de azt hiszem, ez most a legkevesebb.

Noha az új tulajdonos, Stan Kroenke teljes körű támogatásáról biztosította a francia edzőt, eljött az ideje annak, hogy felmerüljön a kérdés: vajon így lesz ez a következő időszakban is? Wenger ugyanis azt hangoztatta, hogy a jelenlegi taktikán nem szeretne változtatni, vagyis nem szeretne sok pénzért új játékosokat vásárolni. Ez, pedig nagyon úgy tűnik, hogy meddő taktika. Mert bár rendre ott van a klub minden évben a győzelemért folytatott harcban, az eredmények csak nem jönnek.

A mai találkozón az Ágyúsok számítottak esélyesnek, ám a Bolton szerezte meg a vezetést, egy szögletből befejelt találattal. A csapat ekkor ébredt fel igazán, s bár rohamozta az ellenfelet, csak kapufáig jutott el. A második félidő ráadásul úgy tűnt, ismét a Boltoné lesz, a 46. percben ugyanis tizenegyest ítélt a játékvezető egy erősen vitatható szituáció miatt. Szczesny azonban megtette, amit meglehetett, s hárította a büntetőt, így tovább éltek a remények. Van Persie ráadásul egy perccel később megszerezte az egyenlítő találatot is, így ismét csak az Arsenal számított a favoritnak. A labda sokkal többet volt a londoni játékosoknál, a mezőnyfölényt viszont nem sikerült újabb gólra váltani, s ez meg is bosszulta magát: a 91. percben jött egy újabb szöglet, egy újabb fejes és egy újabb hazai gól, ezzel döntve el a találkozót, s pecsételve meg az Arsenal idei bajnoki címének sorsát.

Ráadásul a következő mérkőzést a Manchester ellen vívja az együttes az Emirates-ben, s ha ott nem sikerül legyőzni őket, a Vörös Ördögök nálunk ünnepelhetik az bajnoki címüket. Nekünk, pedig nem marad más, csak a keserű pirula. Ismét.

Azt kell, hogy mondjam, minden várakozást felül múlt a szerdai Tottenham – Arsenal mérkőzés. Pozitív és negatív értelemben egyaránt. Igazi rangadóhoz méltó meccset játszottak a csapatok, s a sárgalapok száma ellenére igazán sportszerű volt az összecsapás.

Elképesztő irammal kezdődött a találkozó, a Tottenham és az Arsenal is nyílt sisakkal vonultak ki a gyepre. Kedvenceink már az 5. percben előnyhöz jutottak egy remek összjátékot követően, s Walcott nem hibázta el a ziccert. Az öröm azonban nem tarthatott sokáig: 2 perc múlva válaszoltak a házigazdák is, van der Vaart talált be az Ágyúsok kapujába. Az iram ezek után sem hagyott alább, s Nasi vállalkozó kedvének helyességét a 12. perceben szerzett találata is igazolta: 20 méterről, két védő lábai között lőtt hatalmas gólt. Az eredmény nem is alakulhatott volna jobban, a 3 pont ugyanis a bajnoki győzelem reményét tartotta életette volna tovább. Az első félidő hajrájában aztán jött egy újabb Hotspur támadás, melynek vége egy újabb hazai találat lett, s így 2-3-as eredménnyel mehettek szünetre a csapatok.

A második félidő elején aztán gyorsan sikerült 2 sárgalapot is összegyűjtenie az Arsenalnak, ami azt mutatta, igen is győzni akar a Tottenham. Szczesny azonban óriási formában végett az egész találkozó alatt, annak ellenére, hogy a 70. percben tizenegyest ítéltek ellene, amit van der Vaart be is vágott, így alakítva ki a 3-3-as későbbi végeredményt. A hajrában már egyik csapat sem tudott újabb gólt szerezni, így 90 percnyi játék után 1-1 ponttal mehettek haza a játékosok.

Mindez azt jelenti, hogy most már tényleg csak a Manchester United bakija emelheti első helyre az Arsenalt. De egyelőre úgy néz ki, idén is trófea nélkül marad a csapat.

Elbuktuk a bajnokságot. Ezt annak ellenére merem kijelenteni, hogy még mindig van hátra 6 forduló. Elbuktuk, mert ha csak a Manchester nem betlizik valahol, valamikor, és az Ágyúsok sem győzik le őket, akkor nem lehet behozni a pontkülönbséget. A délutáni beharangozóban azt írtam, matematikai esélye még van a csapatnak a bajnoki cím megszerzésére. Nos, az még tényleg van.

Elképesztő összecsapás volt a délutáni találkozó, ahol az Arsenal a Liverpoolt látta vendégül egy 90 perces játék erejéig. A jelzőt itt most egyáltalán nem a bulváros értelemben kell venni, mert tényleg az volt. Volt itt minden kérem: sérülés, cserék, sárgalapok, gólok, 10 perc hosszabbítás a második félidő végén. De kezdjük csak szép sorjában.

Az első félidő elején még a Liverpool „ficánkolt”, s vezettek jó néhány támadást, igazán komoly helyzetig azonban nem tudtak eljutni. Az Ágyúsok a 10. perc után vették csak észre, hogy ők is a pályán vannak, és kezdtek el igazi offenzívákat vezetni. A balszél rendre megjátszható volt, ám egy vendég láb az utolsó pillanatban mindig útját állta a labdának. Eboue remek labdákat osztott, a Liverpool, pedig alig jutott labdához: a félidő közepén 62-38 volt a labdabirtoklási arány kedvenceink javára. Az első félidő végül nem hozott gólt, így 0-0-s döntetlennel vonultak öltözőbe a csapatok.

A második félidő ott folytatódott, ahol az első befejeződött, vagyis támadott az Arsenal. Érthető, hisz a bajnoki cím volt a tét, nem tehették meg a játékosok, hogy lazára veszik a figurát. A félidő közepén aztán leállt a játék, Carragher szenvedett olyan komoly nyaksérülést, hogy legalább 7-8 percig ápolni kellett, mire levihették a pályáról. A hosszabbítás így már biztosnak tűnt.

Nem álltak le az Ágyúsok, de a liverpooli gárda olyan masszívan védekezett, hogy a falat képtelenség volt feltörni. Aztán jött a 97. perc és egy Fabregas által kiharcolt bűntető, amit van Persie értékesíteni tudott. A Mennyországban érezhette magát az együttes, amikor 2 perccel később jött a hidegzuhany. Először egy, a tizenhatos vonaláról elvégzett szabadrúgás hozta a frászt a játékosokra, majd amikor a lövés lepattant a sorfalról, a játékvezető tette ugyanezt: Eboue a lepattanóra rohanva felborította ellenfelét, s mivel mindez a tizenhatoson belül történt, jöhetett a büntető. Kuyt, pedig nem hibázott, és kegyetlenül bevarrta, így alakítva ki a 101. percben az 1-1-es végeredményt, s nagy valószínűséggel elütve az Arsenalt a bajnoki címtől.

Így hát pár perc alatt a mennyből a pokolba kerültek kedvenceink, s ha még azt is hozzávesszük, hogy az ellenfélnek adott tizenegyes erősen vitatható döntés, csak még rosszabb lesz a szánk íze. A mai Arsenal volt az a csapat, akit mindannyian szeretünk. Küzdöttek, hajtottak, és nagyon is megérdemelték volna a győzelmet, s a vele járó három pontot. Az utolsó 6 mérkőzésen fog majd igazán látszani az, mennyire hiányoznak majd az elszórt 2 pontok.