Vasárnap este a Leyton Orient otthonába látogatott a csapat, hogy lejátszák az FA kupa soron következő körének mérkőzését. A vendéglátó együttes nagy erőkkel készült az összecsapásra, hisz volt is törleszteni valójuk. 33 év után került újra össze a két fél, 1978-ban mi hagyhattuk el a pályát a 3-0-ás végeredmény után. Wenger a tartalékos játékosokkal készült az estére.

A szerdai Barcelona elleni találkozó nagyjából köszönő viszonyban sem volt a mai mérkőzéssel. Mindkét oldal álmosan kezdte a találkozót, a Leyton nem akart kockáztatni, az Arsenal, pedig a kivárásra várt, arra, hogy az ellenfele elfáradjon. Ennek fényében az első félidő igazából úgy telt el, hogy komolyabb helyzetet egyik oldalon sem sikerült kialakítani. Chamakh-nak ugyan volt egy ziccere, azt azonban egy ütemkésés következtében nem gólra, hanem kirúgásra váltotta. A másik kapu előtt igazából nem történt túl sok minden, ám tény, hogy szögletből a hazai csapat lőtt többet. Ez azonban nem jelentette azt, hogy veszélyesebben játszottak volna.

A második félidő elején aztán próbáltunk nyomást gyakorolni a harmadosztályú együttesre, ez azonban hamar alábbhagyott. Így történhetett az is, hogy gyakorlatilag a semmiből sikerült megszerezni a vezetést az 52. percben: Bendtner lövési kísérletei után beadásra szánta el magát, s ezen csak Rosicky nem lepődött meg, aki a kapufa mellé bólintott, de a jó oldalára. A játék képe ezután sem változott sokat, a Leyton igyekezett többet támadni, ám a kontráktól félve ezt sem vitték túlzásba.

A második félidőt két sárga lap is tarkította, ez azonban egyáltalán nem volt benne a játék képében. A mi oldalunkról Denilson kapott egyet a 60. percben, míg a 81. határán Whing kapta meg jogos büntetését. Már-már úgy tűnt, sikerül kihúzni a végéig, ám a 89. percben jött Tehoue, két cselt mutatott be két védő között, majd a kimozduló Almunia alatt a hálóba bikázta a labdát, ezzel állítva be az 1-1-es végeredményt. Ezzel a mozdulattal elérte, hogy a megismételjék a mérkőzést, így az 5. kör még nincs teljesen lefutva.

Kérdés, mennyire döntött jól a mester, amikor a tartalékos csapatot küldte a pályára. Fontos mérkőzések következnek, ez vitathatatlan, ugyanakkor ezzel a megoldással nem sikerült időt spórolnia a franciának. A vendéglátókban egy rendkívül szimpatikus kiscsapatot ismerhettünk meg, mi viszont úgy kényelmesedtünk el, mint a Barca az előző mérkőzésen ellenünk. Az egyenlítés ugyan nem volt benne a játék képében, ugyanakkor teljes mértékig megérdemlik az eredményt. Ha az újrajátszott mérkőzésen is ilyen formát mutat be a csapat, akkor nem teremhet túl sok babér a továbbiakban.